Pataky Katával pontosan 15 éve találkoztam először a kurzusán. Azóta is csodálom a munkáját, és nagyon örülök, hogy ilyen jó barátok maradtunk.
A mai közös munka igazi ajándék volt számomra. Köszönöm, Kata! És külön örülök, hogy pont ma, a születésnapomon tudtál felénk jönni. Hurrá!
Hope igazán csodás lovacska lesz. Energikus, kíváncsi, játékos kis rosszcsont, aki biztosan mindig láb alatt van, mindent megkóstol, mindenbe belemászik, és még az is előfordul, hogy egyszerűen kicsúszik a villanypásztor alatt, mert nem bír megállni. Lady, a mamája pedig végtelen türelemmel viseli ezt a belőle áradó rengeteg energiát.
Hiszem, és folyamatosan megtapasztalom, hogy Monty tanításai, elméletei és gyakorlati tanácsai tökéletesen működnek. Kata pedig ezeket a tudásokat rendkívüli precizitással adja tovább.
A foglalkozás, amit Hope most kap, nem arról szól, hogy túl korán „munkába” állítsuk. A csikókat nagyjából hároméves korukig hagyjuk szabadon élni, fejlődni és egyszerűen csak csikónak lenni.
De mivel mégsem egy nevadai sivatagban élünk – bár a területünk mostanában kezd egyre inkább hasonlítani rá –, szükség van egy egészséges kapcsolatra és alapvető együttműködésre.
Arra, hogy ha kell, vezetni tudjam. Hogy állatorvosi kezelésnél, gyógyszerezésnél vagy féreghajtásnál együtt tudjunk működni. Ezeket nem akkor kell megtanítani, amikor már sürgősen szükség van rájuk.
A cél az, hogy amikor eljön az idő, mindezt nyugodtan, bizalommal és erőszak nélkül tudjuk megoldani.
Köszönöm, Kata, hogy ezt a rengeteg tudást megosztod a világgal, és hogy nap mint nap segítesz abban, hogy a lovak jobb világban élhessenek.